Igazán ütősre sikeredett a dunaszerdahelyi Neratovicei téri Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola idei Mikulás napja.
A szervezők az iskola életének immár hagyományosnak mondható rendezvényeit vonták össze, s alakították színes, lüktető programmá. Az elsősök hosszabb-rövidebb műsorral, vicces happeningekkel készültek, de az iskola teljes jogú diákjaivá csak a nap végén, a „neratos gólyaeskü” közös elmondásával válhattak. Ez utóbbit – tegyük hozzá a rend kedvéért – az iskola újdonsült pedagógusai sem úszhatták meg…
A programok zöme a szabad ég alatt zajlott. De ha a napos és száraz idő ellenére valaki fázott volna, erre is akadt megoldás: elég volt benevezni az iskolaépület előtt lebonyolított jótékonysági futásra. Amelyen, természetesen, mindenki részt vett, hiszen a jelképes nevezési díjjal rászoruló gyermekeket támogatott az iskola. A diákok tanáraikkal együtt teljesítették a (két lakótömb körül) kijelölt pályát, valahogy úgy, ahogy az a szellemes kiírásban is szerepelt: „mindenki a saját tempójában, kocogás és lendületes séta is tökéletesen megfelel…” A célbaérőket, „a megfáradt futókat”, biztos ami biztos, forró tea várta. Akárhogy is, köszönet a szép gesztusért.
A rendezvény harmadik pillére téli-karácsonyi dekorációk készítése volt. Az értékelők minden kreatív munkát jutalmaztak – nehéz is lett volna választani a sok szép tárgy közül, melyek az iskola auláját fogják díszíteni. Mindeközben kihirdették az iskolán működő Diákönkormányzat elnökválasztási eredményét, mely szerint Bertók Anikót a leköszönő vezetőt, Mikóczy Bettina, II. L osztályos tanuló váltja. A nap programjainak megszervezésében egyébként a DÖK jeleskedett.
Derültséget keltett a Mikulás megjelenése, valamint a közös Micimackó-éneklés. De a nap igazán felemelő pillanatai talán mégsem ezek voltak. Nem mehetünk el szó nélkül egy „programon kívüli” esemény mellett. Egyszerűen csak annyi történt, hogy az iskola ambiciózus elsőse-énekese, Csonka Alfréd, két program közti szünetben magához ragadta az elárvult mikrofont, és barátai mulatósra cserélték a háttérzenét. A többi ment magától. Aki ott volt, láthatta, hogy a gyermeki spontaneitás mikéntváltoztatta az aulát pillanatok alatt zengő táncteremmé, s - kissé pátoszosan szólva - az egyéneket közösséggé. Aki nem volt ott, járjon utána, vagy nézze meg az iskola facebook oldalán.