Az őszi tanulmányi kirándulások előnye, hogy a 35 fokos nyári melegre kevés az esély, az esős, borús időre meg annál nagyobb. Az utóbbi teljesült is október 8-án, amikor reggel elindultunk Budapest felé. A csendes beszélgetésből, szundikálásból akkor ébredtünk fel, amikor már éreztük a közeledő főváros hangulatát, és megláttuk a hosszú dugót az autópályán. Fő úticélunk, az óbudai Krúdy-negyed megközelítése sem volt könnyebb feladat. Hála a fővárosi közútkezelő társaság kitartó és álhatatos munkájának, a belváros nagy része fel volt túrva.
        A zajos főút és az ormótlan panelházak mögött megbújó negyed macskaköves utcáival valóban visszahozza a múlt század hangulatát. A helyszín fontos szerepet játszott Krúdy Gyula életében, életrajzilag is hiteles környezet, méltán viselheti az író nevét. Utolsó otthona a ma Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumként működő lakóházban volt, kedvenc törzshelyei közé tartozott a Kéhli Vendéglő és az Óbudai Társaskör épületében egykor működő Korona Kávéház. A Mókus Sörkert és Étterem pedig a régi óbudai vendéglátást kelti életre. Itt található Gyenes Tamás szobrászművész Krúdy Gyula írót ábrázoló mellszobra is.
        Az egésznapos szakadó esőnek köszönhetően örültünk, hogy gyorsan bejutottunk a múzeum épületébe. Az intézmény négy állandó kiállítással, vendéglátás-történeti, kereskedelemi történeti, Krúdy Gyula budapesti élete és reklámtáblák témakörökben várja a látogatókat. Előzetes bejelentkezés alapján tárlatvezetésre is van lehetősége, ahol a századfordulón előkereskedő, cukrászmeser vagy főpincér szemszögéből mutatják be a látnivalókat. Mi az utóbbi két szakmát választottuk és két csoportra osztva indultunk el a termekben.
       A vendéglátás-történeti kiállítás a 19. századvégi és 20. századeleji otthoni és hivatásszerű hazai vendéglátás tereit mutatja be. Megismerhettük, hogy hol és hogyan töltötte szabadidejét a hajdani polgár, hova utazott, hol szállt meg, mit rendelt asztalához. Megelevenedett egy korabeli szálloda, egy kávéház és egy étterem, továbbá egy cukrászda, cukrászműhellyel és egy középpolgári család otthona. Betekinthettünk a korabeli mulatók és fürdőhelyek világába is. A kiállítást bemutató múzeumpedagógus nagyon sok érdekességet mesélt nekünk az éttermi és cukrászati termelés és értékesítés berendezéseiről, munkaeszközeiről. Láthattunk olyan tálaló-, evő- és ivóeszközöket, melyek egy-egy valaha működő vendéglátóhely (kávéház, cukrászda, szálloda stb.) eszközei voltak és emblémájukat viselik magukon. A legtöbb teremben interaktiv felületeken kívül sok játékos feladat is várt. Ilyen volt például a helyes ültetési rend kitalálása egy polgári család otthonában, egy szakácsnő és a cseléd feladatainak kiválogatása, terítési és tálalási feladatok megoldása, illemtani szabályok ismerete, fűszerek felismerése stb.

        A kereskedelemtörténeti tárlat a magyar kereskedelem fejlődésének két évszázadát mutatja be. Sok érdekességet láttunk a vásárokról, a kereskedelmi szakképzés mindennapjairól. A kiállítás felidézi a korabeli pletek és kirakatok hangulatá tis, mintha a századforduló pesti utcáin sétálnánk. Benézhettünk a Stühmer csokoládéboltba, egy papír-írószerüzletbe és egy vasboltba is, majd a későbbi korszak áruházainak színes világába - a Párisi Nagy Áruháztól a Corvin Áruházig. Megelevenednek a magyar kereskedelem életében olyan fontos szerepet betöltő intézmények és események is, mint a Hangya Szövetkezet, vagy az államosítás. A tárlat a szocialista kereskedelem bemutatásával zárult KÖZÉRT üzlettel, Állami Áruházzal és korabeli kirakatokkal.
       A múzeum aktuális időszaki kiállítása az Életünk a játék címet viseli, ahol Karlócai Mariann óvodapedagógus, játékgyűjtő magángyűjteményét néztük meg. A legkisebbek, a csecsemők játékaitól jutottunk el egészen a felnőttkor játékáig. Sok érdekességet hallottunk egy-egy tárgy történetéhez kapcsolódóan. A tárlaton többek között láttunk egy 19. századvégi 20. századeleji szobát a lányok, illetve a fiúk játékaival, továbbá egy park részleti szabadtéri játékokkal. Lehetőség volt több korabeli jatek kipróbálására is, amit mi természetesen nem is hagytunk ki. A múzami időutazás után szabad program következett. Gyorsan visszazökkentünk napjanink rohanó, zajos világába és a koraesti órákban értünk haza.
     A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum nem tartozik az elsők közé, ami az eszünkbe jut, ha Budapestről van szó, pedig a maga nemében egyedülálló mindaz, amivel várja az odalátogatókat. Nem véletlenül kapta meg 2014-ben az év múzeuma díját Magyarországon.